A vártnál kedvezőbb időjárás mellett és a tervezett lendülettel vágtunk neki a 7. Kassa-Miskolc Ultramarathonnak, ezzel együtt pedig a kalandos 117km-es Kassai utunknak.
A miskolci Városház-téri rajtot követően a csapat hangulata is az egekbe szállt, amit sikerült váltásról-váltásra folyamatosan fokoznunk. Idén a már két csapattal versenyző Szirmabesenyői Futók és annak kísérő technikai csapata minden helyszínen meghatározó volt mind megjelenésében, mind létszámában, mind pedig vidámságában.
Együtt mozogtunk és éltünk a versenyzőinkkel, akik a váltópontokon egymást buzdítva adták kézről kézre az időmérő órát. Ezt a felfokozott állapotot sikerült egészen a táv közepéig megtartanunk, tehát minden úgy alakult, mint ahogy azt megálmodtuk. Vizsolytól kezdve aztán az időjárás ellenünk fordult és így a csapat szíve is másként dobbant tovább. Hol viharos, metsző hideg szembeszéllel, hol pedig az azt még kellemetlenebbé tevő esővel kellett megküzdenie futóinknak. Nem csoda tehát, hogy a buzdítás mellett az aggodalom érzésével is meg kellett barátkozunk.
Az elemek együttes támadása nyilvánvaló okot biztosított innentől kezdve minden versenyzőnk számára, hogy a feladás gondolata megjelenjen a távval kapcsolatos koncentráció mellett.
Nem adtuk fel! Autóval, biciklivel, néha pedig egymás mellett futva tartottuk a lelket csapattársainkban, egészen a Kassai befutóig!
Pont olyanok voltunk, mint amilyennek a szirmabesenyői mezben lennünk kellett!
Csapatunk idén egy 4. és egy 8. hellyel tért haza, melyre mindannyian nagyon büszkék vagyunk!
Cikk és fotók: Lengyel Roland