Nagy örömünkre ismét megnyitotta kapuit a Botanica Exotica kiállítás. Idén kilencedik alkalommal foglalták el a kaktuszok a Petőfi Sándor Művelődési Házat, hogy két napra újfent a töviseké legyen a főszerep. A kiállítás szervezőjével, Kollár Krisztiánnal beszélgettem.


Mit érdemes tudni a rendezvényről? A nevéből kiindulva látható, hogy már a kilencedik alkalomról van szó, eléggé begyakorlott dolognak tűnik...

Igen, kilencedik alkalommal lehet átsétálni a kiállítás kapuja alatt. Egzotikus növények, javarészt kaktuszok kiállítása, vására, ami itt, a nagyteremben található: sok minden fellelhető mindabból, amire egy kaktuszgyűjtő nagyjából érdeklődéssel tekint, a kaktuszokon túl egyéb pozsgás, szárazságtűrő növények, valamint olyasmik, amik e hobbi mentén még elő szoktak fordulni.

Jellemzően kik látogatják ezt a kiállítást?

Elsőként nyilván a gyűjtők szívét dobogtatja meg egy ilyen esemény, ők nagyobb távolság leküzdésére is hajlandóak érte. Ők természetesen a látogatóknak csak kisebb hányadát képezik. Legtöbb vendégünk nem feltétlenül gyűjti e növényeket, csak egyszerűen kíváncsi rájuk, aztán e két végpont között sok az átmeneti stáció is: az, aki betéved, lehet, hogy néhány évvel később azon veszi észre magát, hogy már nem fér otthon a növényeitől, már az egyesületbe is belépett, s eljön a kiállítás, amelyen az installációban már az ő kaktuszai is ott vannak.

A hazai terepet tekintve szinte állandó vendégeink a gyerekek az általános iskolából és az óvodából, valamint Szirmabesenyőn belül is megvan az a réteg, akik törzslátogatóként járnak ide vissza.

S kik állnak az asztal másik oldalán, kik a kiállítók? Egyáltalán hogyan kerül egy kaktuszkiállítás egy faluba? - kérdezhetné bármelyik szirmabesenyői. :)

Az asztal másik oldalán gyűjtőtársaim állnak, ők szintén olyanok, mint a látogatók közt említett kaktuszgyűjtők: nagyobb távolságra is hajlandóak egy-egy kiállításért. Többen vagyunk a környékről, míg mások 100-150 km-t is utaztatták kedvenceiket, hogy azok az asztalra kerülhessenek.

A Botanica Exotica kisebb kerülőkkel ért hozzánk: néhai barátomat, Bakos Istvánt, aki biológiát tanított, és környezetvédelemmel, ökológiával foglalkozott korai haláláig, elcsaltam egy kaktuszgyűjtemény meglátogatására. Ennek gazdája említette, hogy azért döcög a nagyobb városokban a kiállítások ügye, mert nincs, aki megszervezze őket. Erre csapott le Pista, hogy akkor majd mi!

2009 és 2011 nyarán városi szinten próbálkoztunk, aztán egy kicsit megállt a Botanica ügye. Egészen addig, amíg el nem kezdtem itthon, a művelődési házban ügyködni. Akkor csak próbaként jöttünk össze újra, de ma már kilencedjére vagyunk Szirmabesenyőben, s kaktuszos szinten regionális, sőt akár országos méretű érdeklődés követi rendezvényünket, amely a település életében is biztos ponttá tűnik kinőni magát.

Visszatérve a falu ügyére: Szirmabesenyő válla összeér Miskolcéval, ez nem távolság. Több olyan művelődési ház van ott is, amelyik messzebb vannak a plázától, mint a miénk. Másrészt pedig bizonyítani, igazolni  szeretnénk hogy a város határain túl, egy faluban is lehetne igazi minőségi programokkal találkozni!

Utolsó kérdésként beszéljünk kicsit arról, mi történik egy ilyen kiállításon, mik várják a látogatót!?!

A művelődési ház oldalán a korábbi alkalmak fotóalbumai két biztos pontot mutatnak: biztosan találkozni fog több kiállítóval, s biztosan látni fog rengeteg szép növényt, akár a kiállítóasztalon, akár a vásári részen: tehát szerezhet élményt, növényt, harmadrészt ismeretet, tanácsot, szellemi tőkét.

Aztán van sok egyéb, esetleges, alkalmi program: ebben a teremben is volt már tele a színpad rajzpályázatra érkezett művekkel, volt élményültetés, megválaszthatták a kiállítás növényét a látogatók, volt kaktusztotó, a legműbb kaktusz megalkotójának címére lehetett pályázni, és hasonlók. Ezek sokszor ötlet és lehetőség szintjén fordulnak elő, tavaly és idén sajnos kevesebb adódott mindkettőből, mind a vírus, mind egyebek miatt.

Jövőre, a 10. alkalomra igyekszünk valami újat, ünnepit kigondolni!

Köszönöm a beszélgetést, gratulálok és sok sikert mind a mostani, mind pedig a későbbi kiállításokhoz!

Én köszönöm a lehetőséget, valamint a közreműködők segítségét, a támogatást!