Amióta megszülettünk, a kisebb-nagyobb célok elérése végig kíséri az életünket. Amikor egyet elértünk és pillanatnyi megelégedettség vagy boldogság tölt el, máris indulunk a következő felé.

Végeérhetetlen ez a futás. És egyszer csak egyik pillanatról a másikra valami titokzatos erő, melyet eddig emberfia nem tudott elkerülni ezen a világon- mindent kivesz a kezünkből, élettelen testünk visszahullik a porba.

Kérdés: van-e e létezésen kívül egy végső valóság; és ha van -amit sok vallás, hitrendszer másként- és másként definiál: hogyan jutok oda és hogyan részesülhetek benne?

Az ember a maga valóságában nem a halálra lett teremtve és mégis...minden zsigerében érzi ezt; tiltakozik ellene; nem tudja soha feldolgozni igazán sem a szerettei, pláne a maga múlandóságát, végességét. Innen érti meg, hogy a boldogság nem az út vége ebben a világban, hanem az úton levés.

Igazán furcsa létező az ember: így kibabrált velünk a természet, hogy csak mi vagyunk képesek felfogni létünk végességét? Ez nyomaszt, szenvedést okoz, egzisztenciális szorongást.

És ha mégsem babrált ki a "természet", hanem épp arra ösztönöz, hogy a "véges létező", én az ember, keressem, kutassam létem okát, értelmét és célját?!

Itt siet segítségünkre az Alkotó, aki feltárja előttünk létezésünk okát, értelmét és célját. Ja, hogy ezt emberi módon teszi, kissé dadogva, döcögősen?

Pál apostol így fogalmaz: "...most még csak tejjel táplállak benneteket, mert a szilárd eledelt nem vagytok képesek elviselni..." A "tej" alaptáplálék. Minden ember-csecsemő ismeri valamilyen formában. Ez a "tej-táplálék" a mi hitünk és annak biztos garanciája, a feltámadt Jézus, aki Krisztus (győző, győztes, felkent, messiás). A halál egyedüli legyőzője, paradox módon halálával, hogy életet ajándékozzon.

Hihetetlen? Lehet, de Ő onnan jön, ahol az ÉLET, az igazi élet van. Ő tudja, hisz birtokosa és ha akarod: neked is, ADOMÁNYOZÓJA. Kérdezed: de milyen lesz az örökkévalóság? Engedd, hogy Isten meglepjen. 

Az Ő szava legyen elég: 

Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta, amit Isten azok számára készített, akik szeretik" (1 Kor 2,9)

Most, amikor megállsz szeretteid sírja fölött, szavak nélkül, gondolatban csak ennyit mondj: az Örök Világosság fényeskedjék nekik...Te Uram, országodban velük együtt!"

Kecskés László | plébános